Az üveggyártás története
Az üveggyártás ókori eredetű technológia, mely szilíciumban gazdag anyagokból hoz létre üveget. A régészet még ma sem tudja eldönteni, mikor és kik készítettek először üveget. Az ásatások folyamán mind Kínában, mind Egyiptomban több ezer éves üvegdarabok kerültek elő. A régi görögök, föníciaiak, majd később a rómaiak 2000-3000 évvel ezelőtt már igen fejlett üvegmegmunkálási módszerekkel rendelkeztek. Az évszázadok során az üvegkészítés az iparművészet önálló ágává fejlődött. A csiszolt üvegkelyhek, poharak, tükrök a paloták és templomok legszebb dísztárgyai közé tartoznak, amelyeket ugyanolyan nagy becsben tartanak, mint az arany- és ezüstkincseket.
Az üvegipar Magyarországon is évszázados hagyományokra tekint vissza, mégis viszonylag kevéssé ismert. Az üvegipar és az üvegtechnika nemcsak népgazdasági fontossága miatt érdemel figyelmet, hanem azért is, mert az üvegfúvó és az üvegtechnikus munkája sok tekintetben eltér az iparban megszokott gyártási folyamatoktól, és inkább az iparművészek tevékenységéhez hasonlít.
Az iparosodás fejlődésével mind több technikai célra használták fel az üveget, és ma már igen sokrétű alkalmazásáról számolhatunk be. A háztartási üvegedényektől kezdve a gyógyászati injekciós ampullákig és a gépkocsik törhetetlen ablakaiig, a neonreklámoktól a fényképezőgép-lencsékig és a vegyi laboratóriumi lombikokig több ezer különféle használati üvegtárggyal találkozunk. A széles felhasználási terület bizonyítja, hogy az üveg igen sok kiváló tulajdonsággal rendelkezik: viszonylag nagy hőmérsékletet bír ki, jó hőszigetelő, vegyi hatásokkal szemben igen ellenálló – alig néhány vegyianyag támadja meg –, optikai tulajdonságai kitűnőek és így tovább. Egyik legfontosabb jellemzője, hogy minősége széles határok között változtatható és ezzel különleges kívánalmaknak is eleget tud tenni.
Elsősorban a laboratóriumi készülékek és az üveg dísztárgyak készítésére érvényes ez a megállapítás. Akinek alkalma nyílik megfigyelni, hogy alakítja az üvegtechnikus az izzó üveget bonyolult, változatos berendezésekké, maga is megítélheti ezt. Egyben azt is megállapíthatja, hogy az üvegfúvás nagy kézügyességet, anyagismeretet, sok leleményességet, széles körű szakmai tudást és gyakorlatot kíván.
Ha végigtekintünk az üveggyártás fejlődésén, feltűnik, hogy a modern iparosodás megindulásával és fejlődésével párhuzamosan a XVIII-XIX. században az üveggyártás is ipari méreteket öltött, de a gyártás technológiája, módszerei jóformán csak az utóbbi évtizedekben mentek át forradalmi változáson. Még ma is mindenütt, szinte minden változtatás nélkül megtalálhatók az üvegfúvás ősi módszerei. Ez azzal magyarázható, hogy az üvegfúvás bonyolult folyamat és a kézi műveletek gépesítése, illetve gépi műveletekkel való helyettesítése nem egykönnyen valósítható meg.
Forrás: Garai Tibor – Üvegtechnikai munkák (Táncsics Könyvkiadó Budapest, 1963)
